Development of the “Kutech programme” (Q3929731): Difference between revisions
Jump to navigation
Jump to search
(Changed label, description and/or aliases in es: Adding Spanish translations) |
(Changed an Item: add summary) |
||
| Property / summary | |||
A KUTECH modell összetevői, megvalósítási folyamata és hatásai: Első körben mindenképpen saját és korábbi más tapasztalatoknak megfelelően márkától függetlenül szeretnénk többféle szintetikus szálat kiválasztani. A szintetikus szálaknak komoly történelmi háttere van, maga a szálerősítésű anyagok ötlete évezredekre tekint vissza. Az egyiptomiak szalmát és állati eredetű szőrszálakat kevertek az agyaghoz, hogy annak szívósságát és tartósságát javítsák. XX. század elejétől az azbesztszállal erősített, vagy a ’60-as évektől a szintetikus szálakkal módosított betonok bevezetésével a régi korok embereinek ma is helytálló felismerését kezdték alkalmazni, és már ott tartunk, hogy a szálerősítéses kompozitok képezik a műszaki célú szerkezeti anyagok legkorszerűbb családját. A szál szerepe az építőiparban sokrétű és egyre nagyobb teret hódít. Felhasználásra kerülhet adalékként a betonhoz, műanyag kompozitban betonerősítőként és önálló szerkezeti anyagként, vagy speciális szövetszerkezetekben. Az azbesztszál nagy sikerrel indult a múlt század elején, de használatát később egészségügyi okokból betiltottak. Az építőiparban a nagy tömegű felhasználásra az acélszálak, majd a szintetikus szálak találtak. Ez utóbbiak azért lettek sikeresek, mert tulajdonságaik igen széles határok között, a kívánalmaknak megfelelően állíthatók be a polimer célirányos kiválasztásának, az alapanyag adalékokkal történő módosításának és a szálképzési eljárásnak köszönhetően. Az építőiparban eddig elsősorban a nagy pH értéknek ellenálló, olcsó hagyományos szálak (PP és PAN szálak), vagy azok módosított típusai arattak sikert. A polimer mátrixú kompozitok használata napjainkban valamennyi kompozitféleség közül a legelterjedtebb. A mátrix lehet hőre keményedő vagy hőre lágyuló polimer egyaránt. A szálerősítésű kompozitok tulajdonságait meghatározó egyik legfontosabb tényező a mátrix és a szál adhéziója (A kívánt szál-mátrix adhéziót általában a két komponens összekapcsolásával, kovalens kötés kialakításával érik el), így ennek az ismerete és esetleges módosítása elengedhetetlen a kívánt tulajdonságú szerkezeti anyag előállításához. Megfelelő kölcsönhatás hiányában ugyanis a szál nem képes felvenni a mátrix által közvetített terhelést és a kompozit nem tudja betölteni a funkcióját. Elsőként magát a szál vizsgálatát, valamint a beton és a szál közötti kapcsolatot szeretnénk a kutatás-fejlesztési projekt keretében vizsgálni. Az ideális szálerősítés anyagával szemben támasztott igények hasonlóak a betonacéléhoz. Alapvető igény a viszonylag nagy húzószilárdság és szívósság. A szálakat a betonba szükséges belekeverni, ezért az alábbi követelmények támaszthatók: - kémiailag stabil legyen a cementes közegben, - a betonban egyenletesen oszoljon el, - jól tapadjon a betonban, - az építéshelyeken jól bedolgozható, - szivattyúzható, - és a felület jól simítható legyen, - ne kerüljön túl sok szál a felületre, - hatása legalább közelítőleg számítható, méretezhető legyen, - a beton egyéb tulajdonságait ne gyengítse le. A műszálakat különböző vastagságban és hosszban gyártják a betonréteg vastagsága és szemnagysága függvényében. Fontos, hogy csak úgynevezett nyújtott szálakat alkalmazzanak az erősítésre, mert egyébként az erősítő hatás elmarad. A nyújtott szálak sem teljesen kristályosak, így a feszítő hatásuk az idővel csökken. Más, az építőiparban eddig használt anyagokkal ellentétben a műszálak nem korrodálódnak, a betonból kilogó részek leperzselhetők. A műszálak méreteit a szálfinomsággal és a hosszal jellemzik. Finomságuk általában 2-50 Denier (1 Denier: 9000 méter hosszú szál tömeget jelenti grammban), hosszuk általában 10-50 mm. Néhány esetben a szálkötegeket valamilyen alakzatba fogják össze. A fenti kritériumoknak megfelelő szintetikus szálakkal második lépésként elvégezzük az ekvivalens húzó-hajlító szilárdság meghatározását. A modell kialakításhoz kellő számú vizsgálatra van szükségünk (száltípusonként 3x6 sorozat), ennek a vizsgálatnak a menete és elméleti meghatározása fontos feladat. A húzó-hajlító szilárdság nem egy anyagra jellemző állandó, hanem a kísérletek alapján felvett peremfeltétel. Ez az irányelv a hasábbal történő vizsgálatot írja elő, amely a gyakorlati igénybevételeknek és a relatíve egyszerű vizsgálati eljárásnak megfelel. A vizsgálatkor 150 mm x 150 mm x 500-700 mm méretű vizsgálati próbatestet szükséges alkalmazni. A próbatest előkészített sablonba történő betonozással készül. Minden szériához legalább 6 db próbatestet szükséges készíteni. 60 mm feletti szálhosszúsághoz, pedig más próbatest méretet fogunk alkalmazni. Az elkészítés után a próbatestek tárolására a következő feltételek vonatkoznak: rázkódásmentes, légzáró takarás, 24 órán át kizsaluzásig 20 ± 2 °C-on való tárolás. Ha nincs különösebb követelmény, a tárolás a vizsgálatig vizes fürdőben történik. A vizsgálat előtt 3 órával a próbatesteket a vízfürdőből kivesszük, és sűrített levegővel lefújjuk. A vizsgálat megegyezett időpontban, általában 28 nap után történik. A v (Hungarian) | |||
| Property / summary: A KUTECH modell összetevői, megvalósítási folyamata és hatásai: Első körben mindenképpen saját és korábbi más tapasztalatoknak megfelelően márkától függetlenül szeretnénk többféle szintetikus szálat kiválasztani. A szintetikus szálaknak komoly történelmi háttere van, maga a szálerősítésű anyagok ötlete évezredekre tekint vissza. Az egyiptomiak szalmát és állati eredetű szőrszálakat kevertek az agyaghoz, hogy annak szívósságát és tartósságát javítsák. XX. század elejétől az azbesztszállal erősített, vagy a ’60-as évektől a szintetikus szálakkal módosított betonok bevezetésével a régi korok embereinek ma is helytálló felismerését kezdték alkalmazni, és már ott tartunk, hogy a szálerősítéses kompozitok képezik a műszaki célú szerkezeti anyagok legkorszerűbb családját. A szál szerepe az építőiparban sokrétű és egyre nagyobb teret hódít. Felhasználásra kerülhet adalékként a betonhoz, műanyag kompozitban betonerősítőként és önálló szerkezeti anyagként, vagy speciális szövetszerkezetekben. Az azbesztszál nagy sikerrel indult a múlt század elején, de használatát később egészségügyi okokból betiltottak. Az építőiparban a nagy tömegű felhasználásra az acélszálak, majd a szintetikus szálak találtak. Ez utóbbiak azért lettek sikeresek, mert tulajdonságaik igen széles határok között, a kívánalmaknak megfelelően állíthatók be a polimer célirányos kiválasztásának, az alapanyag adalékokkal történő módosításának és a szálképzési eljárásnak köszönhetően. Az építőiparban eddig elsősorban a nagy pH értéknek ellenálló, olcsó hagyományos szálak (PP és PAN szálak), vagy azok módosított típusai arattak sikert. A polimer mátrixú kompozitok használata napjainkban valamennyi kompozitféleség közül a legelterjedtebb. A mátrix lehet hőre keményedő vagy hőre lágyuló polimer egyaránt. A szálerősítésű kompozitok tulajdonságait meghatározó egyik legfontosabb tényező a mátrix és a szál adhéziója (A kívánt szál-mátrix adhéziót általában a két komponens összekapcsolásával, kovalens kötés kialakításával érik el), így ennek az ismerete és esetleges módosítása elengedhetetlen a kívánt tulajdonságú szerkezeti anyag előállításához. Megfelelő kölcsönhatás hiányában ugyanis a szál nem képes felvenni a mátrix által közvetített terhelést és a kompozit nem tudja betölteni a funkcióját. Elsőként magát a szál vizsgálatát, valamint a beton és a szál közötti kapcsolatot szeretnénk a kutatás-fejlesztési projekt keretében vizsgálni. Az ideális szálerősítés anyagával szemben támasztott igények hasonlóak a betonacéléhoz. Alapvető igény a viszonylag nagy húzószilárdság és szívósság. A szálakat a betonba szükséges belekeverni, ezért az alábbi követelmények támaszthatók: - kémiailag stabil legyen a cementes közegben, - a betonban egyenletesen oszoljon el, - jól tapadjon a betonban, - az építéshelyeken jól bedolgozható, - szivattyúzható, - és a felület jól simítható legyen, - ne kerüljön túl sok szál a felületre, - hatása legalább közelítőleg számítható, méretezhető legyen, - a beton egyéb tulajdonságait ne gyengítse le. A műszálakat különböző vastagságban és hosszban gyártják a betonréteg vastagsága és szemnagysága függvényében. Fontos, hogy csak úgynevezett nyújtott szálakat alkalmazzanak az erősítésre, mert egyébként az erősítő hatás elmarad. A nyújtott szálak sem teljesen kristályosak, így a feszítő hatásuk az idővel csökken. Más, az építőiparban eddig használt anyagokkal ellentétben a műszálak nem korrodálódnak, a betonból kilogó részek leperzselhetők. A műszálak méreteit a szálfinomsággal és a hosszal jellemzik. Finomságuk általában 2-50 Denier (1 Denier: 9000 méter hosszú szál tömeget jelenti grammban), hosszuk általában 10-50 mm. Néhány esetben a szálkötegeket valamilyen alakzatba fogják össze. A fenti kritériumoknak megfelelő szintetikus szálakkal második lépésként elvégezzük az ekvivalens húzó-hajlító szilárdság meghatározását. A modell kialakításhoz kellő számú vizsgálatra van szükségünk (száltípusonként 3x6 sorozat), ennek a vizsgálatnak a menete és elméleti meghatározása fontos feladat. A húzó-hajlító szilárdság nem egy anyagra jellemző állandó, hanem a kísérletek alapján felvett peremfeltétel. Ez az irányelv a hasábbal történő vizsgálatot írja elő, amely a gyakorlati igénybevételeknek és a relatíve egyszerű vizsgálati eljárásnak megfelel. A vizsgálatkor 150 mm x 150 mm x 500-700 mm méretű vizsgálati próbatestet szükséges alkalmazni. A próbatest előkészített sablonba történő betonozással készül. Minden szériához legalább 6 db próbatestet szükséges készíteni. 60 mm feletti szálhosszúsághoz, pedig más próbatest méretet fogunk alkalmazni. Az elkészítés után a próbatestek tárolására a következő feltételek vonatkoznak: rázkódásmentes, légzáró takarás, 24 órán át kizsaluzásig 20 ± 2 °C-on való tárolás. Ha nincs különösebb követelmény, a tárolás a vizsgálatig vizes fürdőben történik. A vizsgálat előtt 3 órával a próbatesteket a vízfürdőből kivesszük, és sűrített levegővel lefújjuk. A vizsgálat megegyezett időpontban, általában 28 nap után történik. A v (Hungarian) / rank | |||
Normal rank | |||
Revision as of 19:42, 7 February 2022
Project Q3929731 in Hungary
| Language | Label | Description | Also known as |
|---|---|---|---|
| English | Development of the “Kutech programme” |
Project Q3929731 in Hungary |
Statements
20,052,330 forint
0 references
32,885,071.42 forint
0 references
60.977188 percent
0 references
1 May 2018
0 references
31 December 2018
0 references
Fiber Technology Korlátolt Felelősségű Társaság
0 references
47°43'18.84"N, 18°38'53.56"E
0 references
A KUTECH modell összetevői, megvalósítási folyamata és hatásai: Első körben mindenképpen saját és korábbi más tapasztalatoknak megfelelően márkától függetlenül szeretnénk többféle szintetikus szálat kiválasztani. A szintetikus szálaknak komoly történelmi háttere van, maga a szálerősítésű anyagok ötlete évezredekre tekint vissza. Az egyiptomiak szalmát és állati eredetű szőrszálakat kevertek az agyaghoz, hogy annak szívósságát és tartósságát javítsák. XX. század elejétől az azbesztszállal erősített, vagy a ’60-as évektől a szintetikus szálakkal módosított betonok bevezetésével a régi korok embereinek ma is helytálló felismerését kezdték alkalmazni, és már ott tartunk, hogy a szálerősítéses kompozitok képezik a műszaki célú szerkezeti anyagok legkorszerűbb családját. A szál szerepe az építőiparban sokrétű és egyre nagyobb teret hódít. Felhasználásra kerülhet adalékként a betonhoz, műanyag kompozitban betonerősítőként és önálló szerkezeti anyagként, vagy speciális szövetszerkezetekben. Az azbesztszál nagy sikerrel indult a múlt század elején, de használatát később egészségügyi okokból betiltottak. Az építőiparban a nagy tömegű felhasználásra az acélszálak, majd a szintetikus szálak találtak. Ez utóbbiak azért lettek sikeresek, mert tulajdonságaik igen széles határok között, a kívánalmaknak megfelelően állíthatók be a polimer célirányos kiválasztásának, az alapanyag adalékokkal történő módosításának és a szálképzési eljárásnak köszönhetően. Az építőiparban eddig elsősorban a nagy pH értéknek ellenálló, olcsó hagyományos szálak (PP és PAN szálak), vagy azok módosított típusai arattak sikert. A polimer mátrixú kompozitok használata napjainkban valamennyi kompozitféleség közül a legelterjedtebb. A mátrix lehet hőre keményedő vagy hőre lágyuló polimer egyaránt. A szálerősítésű kompozitok tulajdonságait meghatározó egyik legfontosabb tényező a mátrix és a szál adhéziója (A kívánt szál-mátrix adhéziót általában a két komponens összekapcsolásával, kovalens kötés kialakításával érik el), így ennek az ismerete és esetleges módosítása elengedhetetlen a kívánt tulajdonságú szerkezeti anyag előállításához. Megfelelő kölcsönhatás hiányában ugyanis a szál nem képes felvenni a mátrix által közvetített terhelést és a kompozit nem tudja betölteni a funkcióját. Elsőként magát a szál vizsgálatát, valamint a beton és a szál közötti kapcsolatot szeretnénk a kutatás-fejlesztési projekt keretében vizsgálni. Az ideális szálerősítés anyagával szemben támasztott igények hasonlóak a betonacéléhoz. Alapvető igény a viszonylag nagy húzószilárdság és szívósság. A szálakat a betonba szükséges belekeverni, ezért az alábbi követelmények támaszthatók: - kémiailag stabil legyen a cementes közegben, - a betonban egyenletesen oszoljon el, - jól tapadjon a betonban, - az építéshelyeken jól bedolgozható, - szivattyúzható, - és a felület jól simítható legyen, - ne kerüljön túl sok szál a felületre, - hatása legalább közelítőleg számítható, méretezhető legyen, - a beton egyéb tulajdonságait ne gyengítse le. A műszálakat különböző vastagságban és hosszban gyártják a betonréteg vastagsága és szemnagysága függvényében. Fontos, hogy csak úgynevezett nyújtott szálakat alkalmazzanak az erősítésre, mert egyébként az erősítő hatás elmarad. A nyújtott szálak sem teljesen kristályosak, így a feszítő hatásuk az idővel csökken. Más, az építőiparban eddig használt anyagokkal ellentétben a műszálak nem korrodálódnak, a betonból kilogó részek leperzselhetők. A műszálak méreteit a szálfinomsággal és a hosszal jellemzik. Finomságuk általában 2-50 Denier (1 Denier: 9000 méter hosszú szál tömeget jelenti grammban), hosszuk általában 10-50 mm. Néhány esetben a szálkötegeket valamilyen alakzatba fogják össze. A fenti kritériumoknak megfelelő szintetikus szálakkal második lépésként elvégezzük az ekvivalens húzó-hajlító szilárdság meghatározását. A modell kialakításhoz kellő számú vizsgálatra van szükségünk (száltípusonként 3x6 sorozat), ennek a vizsgálatnak a menete és elméleti meghatározása fontos feladat. A húzó-hajlító szilárdság nem egy anyagra jellemző állandó, hanem a kísérletek alapján felvett peremfeltétel. Ez az irányelv a hasábbal történő vizsgálatot írja elő, amely a gyakorlati igénybevételeknek és a relatíve egyszerű vizsgálati eljárásnak megfelel. A vizsgálatkor 150 mm x 150 mm x 500-700 mm méretű vizsgálati próbatestet szükséges alkalmazni. A próbatest előkészített sablonba történő betonozással készül. Minden szériához legalább 6 db próbatestet szükséges készíteni. 60 mm feletti szálhosszúsághoz, pedig más próbatest méretet fogunk alkalmazni. Az elkészítés után a próbatestek tárolására a következő feltételek vonatkoznak: rázkódásmentes, légzáró takarás, 24 órán át kizsaluzásig 20 ± 2 °C-on való tárolás. Ha nincs különösebb követelmény, a tárolás a vizsgálatig vizes fürdőben történik. A vizsgálat előtt 3 órával a próbatesteket a vízfürdőből kivesszük, és sűrített levegővel lefújjuk. A vizsgálat megegyezett időpontban, általában 28 nap után történik. A v (Hungarian)
0 references
Tokod, Komárom-Esztergom
0 references
Identifiers
GINOP-2.1.7-15-2016-00820
0 references