Recovery of waste from the concrete industry through recycling technology development, without emissions of pollutants (Q3929978): Difference between revisions
Jump to navigation
Jump to search
(Changed label, description and/or aliases in es: Adding Spanish translations) |
(Changed an Item: add summary) |
||
| Property / summary | |||
A projekt célja egy olyan kemence-prototípus kifejlesztése, mely kapacitásában nem éri el egy nagyüzem feldolgozási és termelési paramétereit, de bizonyítja az általunk bevezetni kívánt újfajta betonipari melléktermékek, hulladékok hasznosítását, és ezáltal az inert lerakás környezetterhelő mivoltát szünteti meg. A betongyárak már bekevert, de fel nem használt, vagy rosszul bekevert készbeton keverékei a mai gyártási rutin szerint egy ideiglenes tárolóba, majd onnan inert lerakókba kerülnek. Ezek a beton elemek azonban recycling technológiában kalcinálhatóak, és anyagukban újra hasznosíthatóak betonként, ezzel csökkentve a betongyár költségeit mind hulladékkezelési, mind pedig alapanyag beszerzési oldalról. A kifejlesztésre kerülő prototípus (termikus és dehidratáló kemence) előnye még a gazdaságosságán kívül a környezetterhelés megszüntetése, ezáltal a lerakók kapacitása nő. A tervezett prototípus berendezésünk egy olyan magas hőmérsékletű eljárást valósít meg, mely a kémiailag összetett, de homogén darált betonból állít elő újra bekeverhető, száraz készbetont. A prototípus berendezés lényege nagyon hasonlít a mészégető, vagy a cementégető berendezésekhez, de alacsonyabb energiaigénnyel rendelkezik, nagyobb alkalmazkodó képességgel a beadagolt anyaghoz, és olyan műszaki megoldásokat tartalmaz, mely megakadályozza, hogy a beton fizikai-kémiai tulajdonságait adó, egymástól jelentősen eltérő anyagok szétváljanak, és a hulladék betonból egy inhomogén, nehezen kezelhető keveréket kapjunk. Ennek a lépésnek a fontosságára legjellemzőbben úgy tudjuk felhívni a figyelmet, hogy például a kavics, homok és cement összetevők eltérnek egymástól szemcseméretükben, fajsúlyukban és a kötés, illetve a dehidratálás során a kémiai hajlandóságuk, aktivitásuk terén. Azért, hogy a cement, mint a kötést biztosító összetevő, a homogén eloszlásban minden kémiailag passzív adalékot, összetevőt egyenlő mértékben kössön, nem engedhetjük meg, hogy a dehidratációs folyamat során szétülepedés után, a cement szétváljon a kavicstól, mert akkor a berendezésből kikerülő termék egy része kevesebb kötőanyagot fog tartalmazni, mint más részei, így selejtet termelnénk. Ezért már a reaktorban, a dehidratáló prototípusunkban olyan keverő elemeket alkalmazunk, melyek ezt akadályozzák, de a fűtött fallal való hatékony érintkezést is biztosítják. A fűtött berendezésből kijövő anyag tehát egy zsákos bekevert száraz készbeton, melyet darált hulladék betonból állítunk elő, a tervezett prototípussal és a hozzá szorosan kapcsolódó technológiánkkal. Nagyon fontos lesz a tervezés szempontjából, hogy milyen formában adjuk az aprított hulladék beton dehidratációjához szükséges energiát. Amennyiben ezt gázégőkkel érjük el, a hőközlés minőségét is meg kell tudnunk határozni, kontakt, vagy direkt fűtést alkalmazunk. Amennyiben nem hagyományos fűtéstechnológiával, hanem sugárzó energiával kezdjük meg a termikus kezelést, melytől komoly eredményeket várunk, akkor egészen más szerkezetű reaktort kell építenünk. A mikrohullám ugyanis olyan molekulákat gerjeszt csak, melyek rendelkeznek dipólus momentummal, vagyis a vizet, és általában minden poláris anyagot, a sókat is. Ezért feltételezzük, hogy a betonban legnagyobb részben lévő karbonátos és szilikát kötéseket is nagy hatékonysággal fogja gerjeszteni, melynek hatása lesz a termikus bomlás. Ez tapasztalataink szerint meg is történik, de a prototípus berendezés megépítéséhez az energiaközlés mértékét és gépészeti megvalósítását még terveznünk kell. A beton termikus aktiválásának alap paramétereinek meghatározására, mint hőmérséklet, nyomás, tartózkodási idő építjük a fejlesztési tevékenységünket. Az eljárás során kilépő gázok meghatározása mind kvantitatív, mind kvalitatív módon segít abban, hogy tervezni tudjuk a folyamat nyomásviszonyait, és a dehidratációs kemence működési paramétereit. A tevékenység fő eredménye a tervezéshez szükséges adatok meghatározása, melyhez kiindulási alapadatokként felhasználjuk a beton szerkezeti kialakulásának feltételeit, a kötéserősségek és kötések kialakulását, illetve a kialakult beton bomlása milyen hatással van az alapanyagok szerkezetére, mekkora energiát szükséges közölni az egyes meghatározott kötőanyaggal ahhoz, hogy nem termikusan el tudjuk bontani, a kialakuló termék reaktivált-e, vagy további aktiválásra van-e szükség. Előkészítési szakasz: Betontörés, őrlés, aprítás, szállítási technikák, sóder szemcseméret eloszlása, az aprítás hatása a kavicsméreten keresztül a másodlagos beton minőségére. Az aprítás módja meghatározza az őrlemény hasznosíthatóságát az általunk tervezett dehidratációs eljárásban, mert meg kell találnunk azt a szemcseméretet, mely már kellően kicsi ahhoz, hogy a dehidratációs folyamatban a hőátadás sebessége nagy legyen, de még nem annyira kicsi, hogy a termelt készbeton ne tartalmazzon szilárdságot már nem adó kavics méreteket. Ezért meg kell határoznunk az őrlés eredményét, és összefüggéseket kell találnunk a tervezett prototípus kemence és tech (Hungarian) | |||
| Property / summary: A projekt célja egy olyan kemence-prototípus kifejlesztése, mely kapacitásában nem éri el egy nagyüzem feldolgozási és termelési paramétereit, de bizonyítja az általunk bevezetni kívánt újfajta betonipari melléktermékek, hulladékok hasznosítását, és ezáltal az inert lerakás környezetterhelő mivoltát szünteti meg. A betongyárak már bekevert, de fel nem használt, vagy rosszul bekevert készbeton keverékei a mai gyártási rutin szerint egy ideiglenes tárolóba, majd onnan inert lerakókba kerülnek. Ezek a beton elemek azonban recycling technológiában kalcinálhatóak, és anyagukban újra hasznosíthatóak betonként, ezzel csökkentve a betongyár költségeit mind hulladékkezelési, mind pedig alapanyag beszerzési oldalról. A kifejlesztésre kerülő prototípus (termikus és dehidratáló kemence) előnye még a gazdaságosságán kívül a környezetterhelés megszüntetése, ezáltal a lerakók kapacitása nő. A tervezett prototípus berendezésünk egy olyan magas hőmérsékletű eljárást valósít meg, mely a kémiailag összetett, de homogén darált betonból állít elő újra bekeverhető, száraz készbetont. A prototípus berendezés lényege nagyon hasonlít a mészégető, vagy a cementégető berendezésekhez, de alacsonyabb energiaigénnyel rendelkezik, nagyobb alkalmazkodó képességgel a beadagolt anyaghoz, és olyan műszaki megoldásokat tartalmaz, mely megakadályozza, hogy a beton fizikai-kémiai tulajdonságait adó, egymástól jelentősen eltérő anyagok szétváljanak, és a hulladék betonból egy inhomogén, nehezen kezelhető keveréket kapjunk. Ennek a lépésnek a fontosságára legjellemzőbben úgy tudjuk felhívni a figyelmet, hogy például a kavics, homok és cement összetevők eltérnek egymástól szemcseméretükben, fajsúlyukban és a kötés, illetve a dehidratálás során a kémiai hajlandóságuk, aktivitásuk terén. Azért, hogy a cement, mint a kötést biztosító összetevő, a homogén eloszlásban minden kémiailag passzív adalékot, összetevőt egyenlő mértékben kössön, nem engedhetjük meg, hogy a dehidratációs folyamat során szétülepedés után, a cement szétváljon a kavicstól, mert akkor a berendezésből kikerülő termék egy része kevesebb kötőanyagot fog tartalmazni, mint más részei, így selejtet termelnénk. Ezért már a reaktorban, a dehidratáló prototípusunkban olyan keverő elemeket alkalmazunk, melyek ezt akadályozzák, de a fűtött fallal való hatékony érintkezést is biztosítják. A fűtött berendezésből kijövő anyag tehát egy zsákos bekevert száraz készbeton, melyet darált hulladék betonból állítunk elő, a tervezett prototípussal és a hozzá szorosan kapcsolódó technológiánkkal. Nagyon fontos lesz a tervezés szempontjából, hogy milyen formában adjuk az aprított hulladék beton dehidratációjához szükséges energiát. Amennyiben ezt gázégőkkel érjük el, a hőközlés minőségét is meg kell tudnunk határozni, kontakt, vagy direkt fűtést alkalmazunk. Amennyiben nem hagyományos fűtéstechnológiával, hanem sugárzó energiával kezdjük meg a termikus kezelést, melytől komoly eredményeket várunk, akkor egészen más szerkezetű reaktort kell építenünk. A mikrohullám ugyanis olyan molekulákat gerjeszt csak, melyek rendelkeznek dipólus momentummal, vagyis a vizet, és általában minden poláris anyagot, a sókat is. Ezért feltételezzük, hogy a betonban legnagyobb részben lévő karbonátos és szilikát kötéseket is nagy hatékonysággal fogja gerjeszteni, melynek hatása lesz a termikus bomlás. Ez tapasztalataink szerint meg is történik, de a prototípus berendezés megépítéséhez az energiaközlés mértékét és gépészeti megvalósítását még terveznünk kell. A beton termikus aktiválásának alap paramétereinek meghatározására, mint hőmérséklet, nyomás, tartózkodási idő építjük a fejlesztési tevékenységünket. Az eljárás során kilépő gázok meghatározása mind kvantitatív, mind kvalitatív módon segít abban, hogy tervezni tudjuk a folyamat nyomásviszonyait, és a dehidratációs kemence működési paramétereit. A tevékenység fő eredménye a tervezéshez szükséges adatok meghatározása, melyhez kiindulási alapadatokként felhasználjuk a beton szerkezeti kialakulásának feltételeit, a kötéserősségek és kötések kialakulását, illetve a kialakult beton bomlása milyen hatással van az alapanyagok szerkezetére, mekkora energiát szükséges közölni az egyes meghatározott kötőanyaggal ahhoz, hogy nem termikusan el tudjuk bontani, a kialakuló termék reaktivált-e, vagy további aktiválásra van-e szükség. Előkészítési szakasz: Betontörés, őrlés, aprítás, szállítási technikák, sóder szemcseméret eloszlása, az aprítás hatása a kavicsméreten keresztül a másodlagos beton minőségére. Az aprítás módja meghatározza az őrlemény hasznosíthatóságát az általunk tervezett dehidratációs eljárásban, mert meg kell találnunk azt a szemcseméretet, mely már kellően kicsi ahhoz, hogy a dehidratációs folyamatban a hőátadás sebessége nagy legyen, de még nem annyira kicsi, hogy a termelt készbeton ne tartalmazzon szilárdságot már nem adó kavics méreteket. Ezért meg kell határoznunk az őrlés eredményét, és összefüggéseket kell találnunk a tervezett prototípus kemence és tech (Hungarian) / rank | |||
Normal rank | |||
Revision as of 19:46, 7 February 2022
Project Q3929978 in Hungary
| Language | Label | Description | Also known as |
|---|---|---|---|
| English | Recovery of waste from the concrete industry through recycling technology development, without emissions of pollutants |
Project Q3929978 in Hungary |
Statements
154,147,692 forint
0 references
676,288.883 Euro
0.0027336256 Euro
15 December 2021
0 references
247,396,308.66 forint
0 references
62.307671 percent
0 references
1 January 2017
0 references
31 December 2018
0 references
MOLNÁRBETON Betongyártó és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaság
0 references
46°21'23.29"N, 17°47'19.28"E
0 references
A projekt célja egy olyan kemence-prototípus kifejlesztése, mely kapacitásában nem éri el egy nagyüzem feldolgozási és termelési paramétereit, de bizonyítja az általunk bevezetni kívánt újfajta betonipari melléktermékek, hulladékok hasznosítását, és ezáltal az inert lerakás környezetterhelő mivoltát szünteti meg. A betongyárak már bekevert, de fel nem használt, vagy rosszul bekevert készbeton keverékei a mai gyártási rutin szerint egy ideiglenes tárolóba, majd onnan inert lerakókba kerülnek. Ezek a beton elemek azonban recycling technológiában kalcinálhatóak, és anyagukban újra hasznosíthatóak betonként, ezzel csökkentve a betongyár költségeit mind hulladékkezelési, mind pedig alapanyag beszerzési oldalról. A kifejlesztésre kerülő prototípus (termikus és dehidratáló kemence) előnye még a gazdaságosságán kívül a környezetterhelés megszüntetése, ezáltal a lerakók kapacitása nő. A tervezett prototípus berendezésünk egy olyan magas hőmérsékletű eljárást valósít meg, mely a kémiailag összetett, de homogén darált betonból állít elő újra bekeverhető, száraz készbetont. A prototípus berendezés lényege nagyon hasonlít a mészégető, vagy a cementégető berendezésekhez, de alacsonyabb energiaigénnyel rendelkezik, nagyobb alkalmazkodó képességgel a beadagolt anyaghoz, és olyan műszaki megoldásokat tartalmaz, mely megakadályozza, hogy a beton fizikai-kémiai tulajdonságait adó, egymástól jelentősen eltérő anyagok szétváljanak, és a hulladék betonból egy inhomogén, nehezen kezelhető keveréket kapjunk. Ennek a lépésnek a fontosságára legjellemzőbben úgy tudjuk felhívni a figyelmet, hogy például a kavics, homok és cement összetevők eltérnek egymástól szemcseméretükben, fajsúlyukban és a kötés, illetve a dehidratálás során a kémiai hajlandóságuk, aktivitásuk terén. Azért, hogy a cement, mint a kötést biztosító összetevő, a homogén eloszlásban minden kémiailag passzív adalékot, összetevőt egyenlő mértékben kössön, nem engedhetjük meg, hogy a dehidratációs folyamat során szétülepedés után, a cement szétváljon a kavicstól, mert akkor a berendezésből kikerülő termék egy része kevesebb kötőanyagot fog tartalmazni, mint más részei, így selejtet termelnénk. Ezért már a reaktorban, a dehidratáló prototípusunkban olyan keverő elemeket alkalmazunk, melyek ezt akadályozzák, de a fűtött fallal való hatékony érintkezést is biztosítják. A fűtött berendezésből kijövő anyag tehát egy zsákos bekevert száraz készbeton, melyet darált hulladék betonból állítunk elő, a tervezett prototípussal és a hozzá szorosan kapcsolódó technológiánkkal. Nagyon fontos lesz a tervezés szempontjából, hogy milyen formában adjuk az aprított hulladék beton dehidratációjához szükséges energiát. Amennyiben ezt gázégőkkel érjük el, a hőközlés minőségét is meg kell tudnunk határozni, kontakt, vagy direkt fűtést alkalmazunk. Amennyiben nem hagyományos fűtéstechnológiával, hanem sugárzó energiával kezdjük meg a termikus kezelést, melytől komoly eredményeket várunk, akkor egészen más szerkezetű reaktort kell építenünk. A mikrohullám ugyanis olyan molekulákat gerjeszt csak, melyek rendelkeznek dipólus momentummal, vagyis a vizet, és általában minden poláris anyagot, a sókat is. Ezért feltételezzük, hogy a betonban legnagyobb részben lévő karbonátos és szilikát kötéseket is nagy hatékonysággal fogja gerjeszteni, melynek hatása lesz a termikus bomlás. Ez tapasztalataink szerint meg is történik, de a prototípus berendezés megépítéséhez az energiaközlés mértékét és gépészeti megvalósítását még terveznünk kell. A beton termikus aktiválásának alap paramétereinek meghatározására, mint hőmérséklet, nyomás, tartózkodási idő építjük a fejlesztési tevékenységünket. Az eljárás során kilépő gázok meghatározása mind kvantitatív, mind kvalitatív módon segít abban, hogy tervezni tudjuk a folyamat nyomásviszonyait, és a dehidratációs kemence működési paramétereit. A tevékenység fő eredménye a tervezéshez szükséges adatok meghatározása, melyhez kiindulási alapadatokként felhasználjuk a beton szerkezeti kialakulásának feltételeit, a kötéserősségek és kötések kialakulását, illetve a kialakult beton bomlása milyen hatással van az alapanyagok szerkezetére, mekkora energiát szükséges közölni az egyes meghatározott kötőanyaggal ahhoz, hogy nem termikusan el tudjuk bontani, a kialakuló termék reaktivált-e, vagy további aktiválásra van-e szükség. Előkészítési szakasz: Betontörés, őrlés, aprítás, szállítási technikák, sóder szemcseméret eloszlása, az aprítás hatása a kavicsméreten keresztül a másodlagos beton minőségére. Az aprítás módja meghatározza az őrlemény hasznosíthatóságát az általunk tervezett dehidratációs eljárásban, mert meg kell találnunk azt a szemcseméretet, mely már kellően kicsi ahhoz, hogy a dehidratációs folyamatban a hőátadás sebessége nagy legyen, de még nem annyira kicsi, hogy a termelt készbeton ne tartalmazzon szilárdságot már nem adó kavics méreteket. Ezért meg kell határoznunk az őrlés eredményét, és összefüggéseket kell találnunk a tervezett prototípus kemence és tech (Hungarian)
0 references
Kaposvár, Somogy
0 references
Identifiers
GINOP-2.1.7-15-2016-01650
0 references